Ulcinj történelme
Ulcinj városát az idÅ‘számÃtás elÅ‘tti századokban kolchiszi görögök alapÃtották. A görög alapÃtású várost azonban a 444. évi földrengés idején a tenger hullámai nyelték el.
A mai város a bizánci időkben épült. A város a Nemanjidák, később a zetai (Crna Gora-i) Balsicok, majd a velenceiek és a törökök uralma után 1878-ban került montenegróhoz (Crna Gorához).
1571-tÅ‘l kezdve Ulcinj a törökök által idetelepÃtett algÃri kalózok jóvoltából az Adria legrettegettebb kalózfészke volt, a hÃres Ulus Ali vezérletével, aki 600 fÅ‘s kalózcsapatával pusztÃtotta az Adria partjait. Zsákmánnyal, rabszolgákkal megrakott hajói ide futottak be, s az itteni rabszolgapiacon adták el a magukkal hurcolt rabszolgákat. A kalózközpont bevehetetlenségét az is bizonyÃtja, hogy még Velencének sem sikerült kifüstölnie innen Å‘ket, sÅ‘t a XVII. század végén ellenük indÃtott hadjárat során a velenceiektÅ‘l zsákmányolt hadipénztár aranyaiból épÃttette fel Sinan pasa a róla elnevezett pasa dzsámit (Pasino) is.
A város keleti kevert népességű lakói teszik szÃnessé, hangulatossá a város forgatagát. A lakosság ugyanis néprajzilag eléggé kevert; crnagorcok, törökök, albánok lakják, sÅ‘t sokáig kisebb néger kolónia is élt itt, akik nem rabszolgaként kerültek ide, hanem a hagyomány szerint még a XIX. szzadban Selim Surle ulcinji hajóskapitány telepÃtette le Å‘ket a városba.
A régi kalózvárnak mára csak a romjai maradtak, melyek a kikötÅ‘ fölötti magaslaton meredeznek. Falait az 1878. évi felszabadÃtó harcok során rombolták le.
A környék magyar vonatkozású érdekessége az egykori rabszolgavásáráról hÃres Ulcinj közelében fekvÅ‘ kicsi Madzari (Magyarok) nevű falucska, melyet talán még a török idÅ‘kben Magyarországról elhurcolt egykori magyarok leszármazottai lakják.






