Utunk során szebbnél szebb tájakon haladunk át célunk felé, Montenegróba. A gyönyörű természeti környezet, a sok folyóvölgy határozza meg azt az élményt, amiért érdemes ezt az útvonalat választanunk. Szép sorban a következő folyókon kelünk át vagy követjük folyásukat: Dráva, Száva, Bosna, Bistrica, Drina, Piva, de találkozunk a Tara folyóval is.

Gyönyörű. Ennyivel össze is tudom foglalni. Festői tájak, rengeteg erdő, hegyek, völgyek és a folyók. Néha szűk, kacskaringós utak, de nem baj, mert nem az autópálya monotonitásával kell egyesülnünk. Bosznia csodálatos, igaz európai szemmel kicsit elmaradott, de az elmúlt években hatalmas fejlődésnek indult. Szeretünk áthaladni rajta, mert a természeti környezet valami varázslatos és a gasztronómiai élmény szintén nem marad el egy-egy út menti étteremben. A legfinomabb cevap-ot és bureket pl. Szarajevóban ettük.

Szóval… Elindulva itthonról, a Dráván keresztül lépünk Horvátországba, Drávaszabolcsnál. Innentől az egész országon át a Száváig csak kis hegyi patakokkal találkozunk, ahogy átkelünk a Papuk-on. Brod-nál (Slavonski- és Bosanski Brod) átkelünk a Száván is, majd Doboj fölött, Kotorsko-nál elérjük a Bosna folyót, ami a Szávába ömlik. Innentől egész Szarajevóig  a Bosna mellett vezet utunk, ami mellett több vár is található. Ha van egy kis időnk, akkor érdemes megállni és nézelődni.

Szarajevó után a Bistrica mellett folytatjuk utunkat, ami egy viszonylag szűk, kacskaringós, hegyi út (nagy szintemelkedések nincsenek, mert a folyóvölgyben fut), tele vadregényes gyönyörűséggel. Míg a Bosna mellett folyásiránnyal szemben haladtunk, addig itt már folyásirányban, egészen Brod-ig (ami nem egyezik meg a horvát-bosnyák határon lévő Brod-dal), ahol a Bistrica eléri a Drinát, ami amúgy szintén a Szávába ömlik. Tovább haladva egy varázslatos, ám nagyon szűk hegyi úton elérjük a bosnyák-montenegrói határt, a bosnyák oldalról Hum-nál, illetve Montenegróban Scepan Polje-nél. Itt ered a Drina, na nem forrásból, hanem Montenegró két sebes folyású, hegyi folyója a Tara és a Piva összefolyásánál. Amerre a szem ellát, mindenfelé rafting kempingek sorát láthatjuk.

A Piva… kristálytiszta vizű folyó, az egyik legszebb, amit valaha láttunk. 34 km hosszú, de az őt tápláló folyókból álló rendszere (Tusina-Bukovica-Bijela-Komarnica) 120 km-t tesz ki. Kanyonja a világon az egyik legmélyebb a maga 1200 méteres mélységével. Itt épült meg 1975-ben Európa egyik legnagyobb gátja és vizierőműve, melynek magassága 220 m, 342 MW kapacitással és Szerbia valamint Montenegró harmadik legnagyobb mesterséges tava, a 12,5 m2 felületű Piva tó táplálja. Montenegró legmagasabb hegysége, a Durmitor is a közelben található. Sokszor megállunk itt. Valahol egy félreugró parkolóban, a sziklába vájt alagutak között. Megterítünk a kocsi motorháztetőjén és a tájban gyönyörködve falatozunk, jó magyar szokás szerint. 🙂 Majd tovább folytatjuk utunkat Ulcinj-ba, mert bizony még a közelében sem vagyunk.

Leave a comment