Megjött a bóra, így hát tovább fújt minket Makarskából. Kis kitérőt tettünk Medjugorje és Mostar felé. Medjugorjében még nem jártunk, kíváncsi voltam, hogy miért is özönlik oda a nép még mindig, annak ellenére, hogy botrányok kísérik a Mária megjelenéseket és már az egyház szerint sem biztos, hogy valós a jelenség. A városba beérve először a megjelenések helyére mentünk, ahol rengeteg turista és iszonyatosan sok kegytárgybolt volt. Az alsó keresztekig mentünk csak, a hegytetőre nem másztunk fel, mert nem volt rá időnk. Az biztos, hogy hatalmas üzletet építettek fel a vallásra ezen a helyen. Hotelek, szobakiadók, kegytárgyboltok vannak minden egyes méteren.

Lehet hinni a “csodában” vagy nem hinni, esetleg kételkedni, de az biztos, hogy a vallási turizmus hatalmas üzlet. Jönnek mindenféle országokból, mindenféle korú, etnikumú emberek. Ottlétünkkor legnagyobb arányban talán lengyelek és olaszok voltak, de láttunk dél-amerikaiakat, távolkeletieket és afrikaiakat is.

Amúgy szép hely ez is, de bizonyára egy szegény kis falu lenne a sok hívő ember nélkül. Pár perc után továbbmentünk a kegytemplomba. A hozzá tartozó parkban csoportok követték egymást és imádkoztak. Többen a Krisztus szobor lábát simogatták és sírtak. Vallásos ember vagyok, de… vannak megnyilvánulások, amiket erősen túlzónak tartok. Van a hit, meg a vallás, ezek különböző dolgok. Érdekes gondolataim vannak ezzel kapcsolatban. Amíg a megjelenések helye az egyszerű oltárokkal és kék keresztekkel természetesnek tűnt, addig a kegytemplom és környéke túlságosan mesterkéltnek. A kettő teljesen különböző világot mutatott vallási értelemben is.

Itt is jártunk, láttuk, kipipálhatjuk a bakancslistánkon.