Óváros - Ulcinj

Majdnem 2,5 évezredes fennállása óta, Ulcinj városa mindent megélt, amit csak lehetett, de hírét mégis az Adriát évszázadokig uraló kalózoknak köszönheti. Ha kicsit jobban megismerjük történelmét, akkor az óváros falai között, az öbölben vagy a nyílt tengeri naplementében gyönyörködve felelevenednek előttünk a régi korok eseményei. Ki nem tud elképzelni egy kalózhajót vagy szablyás, marcona külsejű alakokat egy ilyen helyen? Mindahányszor beülünk egy tengerparti bárba vagy kávézóba, érezzük a hely szellemét. Érezzük a multikulturális forgatagot, az évezredek eseményeit és képzeletünknek semmi sem szab határt.

Ulcinj történelme még a Krisztus előtti időkre nyúlik vissza. Időszámításunk előtt néhány évszázaddal alapították kolkhiszi görögök, akik a mai Grúzia területéről érkeztek ide. Ez a város elpusztult 444-ben egy hatalmas földrengés során és elnyelték a tenger hullámai. A városhoz közeli tengerfenék rengeteg építészeti emléket rejt, így nagyon kedvez az archeo búvárkodás kedvelőinek. Mindemellett számos hajóroncs is fekszik a víz mélyén, több Ulcinj közelében, így a roncsbúvárok (wreck diving) egyik kedvelt helye is.

Visszatérve a történelemhez… A földrengés után a várost újjáépítették, de ez már a bizánci időkre tehető. Az évszázadok, évezredek során sokan uralták, köztük a Nemanjidák (akik a leghosszabb ideig ültek a szerb trónon), majd a zetai Balsicsok, aztán a velenceiek és a törökök. Montenegróhoz 1878-ban csatolták. A legdicsőbb időszak a város történelmében 1571-ben kezdődött, amikor a törökök idetelepítettek kb. 600 főből álló algíri kalózcsapatot Uludzs Ali vezérlése alatt. A következő évszázadokban az Adria leghírhedtebb kalózfészkévé vált a város, a velenceiek nagy sajnálatára. Néhányszor megpróbálták kifüstölni innen a kalózokat, de sikertelenül, ugyanis a város és az öböl bevehetetlen volt. A mérhetetlen gazdagság a tengeri portyázások zsákmányából és a rabszolgakereskedelemből eredt. Ulcinj vált a legfőbb rabszolga-kereskedelmi központtá is. Többek között Sinan pasa dzsámija, a Pasino is a velenceiek által indított hadjárat során megszerzett hadipénztár aranyaiból épült fel a 17. század végén.

A város neve szerb-horvátul: Ulcinj, albánul: Ulqini, olaszul: Dulcigno, a római korban Olcinium, majd Ulcinium volt, korábban pedig Kolhinum, Olchinum és Ulkinion. Ezek közül szinte minden megnevezéssel találkozunk, bármerre is járunk a környéken. Ennek a színes történelmi múltnak köszönhető a város mai multikulturális jellege is. Teljes népessége az agglomerációval együtt közel húszezer fő, mely többségében albán, de vannak montenegróiak, szerbek, bosnyákok, horvátok és néhány más nemzetiségű is. Sokáig nagy számban éltek itt törökök és a 19. században szabadon ide telepített néger kolónia is volt.

Az óváros és a kalózvár nagy része elpusztult az 1878-as “felszabadító” harcok során. Ami megmaradt belőle, azt az 1977-es nagy adriai földrengés pusztította el és újjáépítése mind a mai napig tart.

A történelmi emlékek, a zöld fenyvesek, az olajligetek, a változatos tengerpart és a különleges kontinentális és szubtrópusi klíma keveredése egy olyan hellyé varázsolja Ulcinj-t, ahol át tudjuk adni magunkat az aktív pihenésnek és a mediterrán életérzésnek. Ugorjunk ki a mindennapok rohanásából és élvezzük a lelassult időt Ulcinj-ban!

Ajánlatot kérek!

Kalózöböl - Ulcinj

Óváros - Ulcinj

Óváros - Ulcinj

Belváros - Ulcinj

Belváros - Ulcinj

Fő tér - Ulcinj

Leave a comment